A tudomány és a technológia fejlődésével és fejlődésével az ortopédia nagy előrelépést tett a diagnózis és a kezelés terén. A csont- és ízületi tuberkulózis elváltozást eltávolító terápia országos népszerűsítése nagymértékben javította a műtéti gyógyulási arányt; a kézsebészet létrejötte és fejlődése gyorsan népszerűsítette és javította a kézsérülések diagnosztikai és kezelési technikáit; a mikrosebészet széles körben elterjedt alkalmazása a több lábujj ingyenes rekonstrukcióját, az anasztomózist és az idegkötegek felszabadítását, valamint a 0,2 mm-es artériák közötti anasztomózist már nem mítosszá tette; új sebészeti technikák jó eredményeket értek el a gerincferdülés, a nyaki spondylosis és a nyakszűkület kezelésében; az ízületi gyulladásos betegek különböző hatékony műtéti technikái lehetővé tették, hogy a hosszú évek óta ágyhoz kötött betegek újra felálljanak; a rosszindulatú csontdaganatok kezelése az egyszerű amputációtól az átfogó kezelésig fejlődött, javítva a műtéti gyógyulási arányt és a túlélési arányt; a térdartroszkópia klinikai alkalmazása nemcsak néhány nehéz ízületi betegség diagnosztizálását oldotta meg, hanem egyidejű diagnózist és kezelést is lehetővé tett; az anyagtudomány fejlődésével egyes összetett töréseknél már lehetséges a belső rögzítő kezelés; valamint a mesterséges ízületek és a mesterséges csigolyák működése és teljesítménye egyre kifinomultabb. Röviden, az ortopédia fejlődése elválaszthatatlan az alapvető orvostudomány, különösen a kísérleti orvostudomány és az anyagtudomány fejlődésétől.
Az idők és a társadalom változásával az ortopédiai sérülések és betegségek spektruma jelentős változásokon ment keresztül. Míg például jelentősen csökkentek az olyan betegségek, mint a csontok és ízületek tuberkulózisa, az osteomyelitis és a gyermekbénulás, addig a közlekedési balesetek által okozott sérülések jelentősen megnőttek. A népesség elöregedése az időskorúak csontritkulása okozta törések és ízületi megbetegedések számának növekedéséhez vezetett, a környezeti tényezők pedig a csontdaganatok és a rheumatoid arthritis megfelelő növekedéséhez vezettek. Az ortopédiai sérülések és betegségek spektrumának ezen eltolódása megköveteli, hogy az ortopédiai kutatás és megelőzés fókuszának ehhez az eltolódáshoz kell igazodnia, ami viszont meghatározza az ortopédia jövőbeli irányát.